Jónás Tamás: Többnyire ágy szélén, elmerengve...

Többnyire ágy szélén, elmerengve,
a szekrény alá látva (mintha lenn
a vastag por titkokat temetne),
babrálva nadrágomon, ingemen,
esténként így vetkőzöm, és némán,
mint akinek semmi sorsa nincsen,
árnyékomat nézem a tapétán,
és nem kérem Istent, hogy segítsen,
“most már inkább ezután se nézz rám” –
gondolom, míg ruháimat földre
vagy rozzant, nyekkenő székre dobom,
a takarómba rejtezem előle,
s hogy ne lásson, nem is álmodom.

__________________________________________________________